Nem rádiós téma, de régóta foglalkoztatott a HiFi. Főleg, hogy most zenét tanuló emberként elkezdett foglalkoztatni a zene. Megtapasztaltam azt, hogy az élő, hangszeres zene mennyire más, és mennyivel élvezetesebb, mint pl az MP3. :) Rájöttem mennyire fontos a hanghűség a zenehallgatásnál. Ezt ugye legegyszerűbb egy koncerten megfigyelni, de nincs az a pénz, hogy az ember elmenjen az össze koncertre, amire szeretne. Így marad az otthoni zenehallgatás, ami nem a takarítás/autószerelés közbeni hallgatást jelent, hanem ennek muszáj egyfajta módját megadni. Ugyan úgy, ahogy a koncerten se dumálnak egymással az emberek, nincs szám átugratás, felugrálás, olvasás közben.

Szóval így került át a dühöngőből a hálószobába a minimálra redukált HiFi cuccom. Természetesen ehhez hozzájárult az, hogy hozzájutottam egy igazi "vintage" darabhoz. Mivel a Marantz nevet már olvastam a Saturn "marhadrága" osztályán, így belevágtam, és vaterán licitáltam a Superscope R-1270-es tuner-erősítőre. Hál istennek a külső szokásos kopásokon kívül nem volt komolyabb baja, talán elsőre megijesztett, hogy nem "világított". Nem tudom, hogy a benne található 7 db izzó sorba van-e kötve, de egyik se működött. Hál istennek egy kisebb vagyonért a Conradban lehetett kapni pont belevalót, így életre kelt ez a gyönyörűség, mely nálam vagy tíz évvel öregebb. Ahhoz képest viszont egyszerűen gyönyörű. Ne tévesszen meg senkit a Superscope név, később különböző cégvásárlásokon keresztül Marantz lett belőle.

Nagyon tetszik a szimmetrikus design, a gyönyörű kék megvilágítás, és az alumínium előlap, mindez egy fa dobozban. Ebbe a kék fénybe szúr bele a frekvenciamutató piros élvilágítása. Sajnos a képen nem látszik, de olyasmi mint az autók műszerfalán a fordulatszám/sebesség mutató világítása. Talán még szokásos hiba, mely a rádióknál is előfordul, hogy a frekvencia mutató "csúszott". Mivel a jobb oldali tekerőjén van egy méretes lendkerék, valamint a réz is kipolírozódott, és a skálahúr is laza volt, így gondoltam "tekerek" rajt egyet. Ezzel a mozdulattal el is szakítottam. :)

Sikerült utána itthon fellelni potenciális skálahúr zsinórt, de nem bírta sokáig, kirojtosodott, majd elszakadt. Végül egy vastag bőrvarró cérna lett a végső megoldás. Skálahúrozásban a kezdeti kurvaanyázástól (leesik, nem akad be, nem feszül, majd a végére nem jól mutat, leugrik a vezetőről, akad) eljutottam addig, hogy pár perc alatt ki tudtam már cserélni.

Mindeközben az élvilágítás speciális izzója kiégett, így kénytelen voltam egy nagy fényerejű ledre cserélni. Végülis sikerült összerakni ezt a fadobozos remekművet. Rákötve egy Denon DCM-360-ast, tökéletes párt alkotnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.