Még mindig a hidegháború a téma. Mivel már említettem, hogy több könyvet is olvastam a csernobili katasztrófával kapcsolatban, álljon itt pár saját vélemény a témával megjelent művekről:

Frederik Pohl - Csernobil

Az első könyv, amit otthon találtam a témáról, de sajnos elég szárazra és unalmasra sikerült. Talán a Tvrtko féle könyv ellenpéldája, rengeteg száraz adattal, és politikai leírással. Azt hiszem a végét el se olvastam.

Kirády Attila - Csernobil vádirat

Egy magyar könyv, az 1986-ban Ukrajnába küldött magyar kamionsofőrök történetéről. Nagyon jól szemlélteti az akkori helyzetet. Ha nem mentél, azért haltál meg, ha mentél, azért. Szomorú történet a rendszerváltás előtti Magyarországról, és a csernobili katasztrófa magyar áldozatairól. Itt említeném még Tvrtkonak a Pokoli történetek című könyvét, melyben szinte "elfut a sugárzás" elől, és az egészet egy nagy misztikus, és önfeláldozó kirándulásnak állítja be. Tipikus... Azt felesleges elolvasni.

Piers Paul Read - Uramisten mit tettünk!

Egy igazán érdekes és pontos leírás a katasztrófáról, annak körülményeiről, utóhatásairól. Ezt a könyvet sajnos nagyon nehéz beszerezni, hál istennek egyik rokonomtól kölcsön kaptam. Ha sikerül, mindenképp szeretném megvenni, és újra elolvasni. Emlékszem, hogy nem lehetett letenni, pedig nem volt semmi túlzó, szenzációhajhász leírás, egyszerűen úgy érezte az ember, hogy tényleg ott van, és lassítva végigköveti a történéseket. A katasztrófa utáni percekről, órákról is beszámol az író, valamint a zavaros tömegtájékoztatásról, és hírekről is. Bátran ajánlom minden "Csernobil rajongónak".

Szergej Mirnij - Az élőerő - Csernobili mesék

A könyv szintén az egyik legjobbak közé tartozik. Egy valódi dokumentáció egy olyan ember tollából, aki szó szerint a zónában élt. Mivel a rövid leírás minden könyv hátulján ott van, csak annyit írnék még, hogy ez a könyv is nagyon érdekfeszítő, izgalmas, és humoros. Bemutatja az orosz katonák parancskövető közönyét, és a felfoghatatlannal való szembesülést. Néha pontosan dokumentált, néha humoros, néha filozofikus.

Említésre érdemes még Andrej Tarkovszkij filmje, a STALKER. Érdekes, hogy az 1979-ben készült film mennyire ráhúzható a '86-os katasztrófa utáni állapotokra. (Zóna: lezárt helyszín, melynek "magjában" egy titokzatos dolog áll. Falu: Régen lakták, azóta romos. Katonai erő: tehetetlenségükben lezárt helyszín.) Az egész filmnek van egy hátborzongató atmoszférája, aki teheti nézze meg. Ne várjon tőle átütő robbanást, hisz a mai ingerküszöb jóval a '79-es felett van, inkább elgondokoztató. Végülis kivált egy érzést az emberből, és szerintem ez a legfontosabb, amit egy film tehet a szórakoztatáson kívül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.