Ma erőt vettem magamon és összepárosítottam az ultravékony AKG vezetékét egy fém jack-el. Persze Neutrikot nem kapni sehol itt. Elsőre eltaláltam a jobb illetve bal oldalt, majd jött a teszt. Paco De Lucia és Al Di Meola szépen pöngetett rajta. A Berlin Callingnál lévő dobok kicsit kattogósak voltak, de a többi ok.

Aztán jött a Burmester Art For The Ear CD, amin megtalálható majdnem az összes műfaj a jazztől a rockon át a countryn keresztül a komolyzenéig, igényesen rögzítve.

Hát ez beszarás. A mélyek nem fület rezgetőek, de határozottan érezhetőek, a közép tökéletes, elkülönül minden hangszer, nem nyomják el egymást, a magasak pedig nem bántóan élesek. Természetesen nem használok semmilyen EQ-t, csak ami a gépből kijön.

Most vagy megszokta a fülem a kezdetleges mély hiányt, mint ahogy sötétben is elkezdünk látni, vagy bejáratódott a több éves pihenő után.

A hangerőszabályzó része 100%-ról 50%-ig szabályoz. A viselése rendkívül kényelmes, pedig elég picike, pont fül méretű a párnája. Így nem öleli körül a fület, de kizár mégis minden külső zajt. Viselése hosszú távon gyógyírja lehet az elálló füleknek is. :)

Egyetlen hátránya van, amit többen is írtak: a kábel hamar tönkremegy. Azaz a vékonyka gyári jack dugó hamar KH-s lesz (enyém már gyárilag rossz volt). Még hozzátenném azt is, hogy az 1 méteres kábel meg elég rövidke. Persze attól függ milyen messze van a fejhallgató aljzat, de ez egy hosszabbítóval könnyen orvosolható.

Előkerült az eredeti doboz is, amiben megtaláltam a tokját is, hisz a kicsike még kisebbre összecsukható és hordozható. Holnap be is viszem a munkahelyemre, ahol egy SoundBlaster Audigy 2 NX-en fogom tovább hallgatni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.