Rájöttem, hogy a rádiózásban nekem leginkább a hallgatás tetszik. Beszélni nem nagyon van kedvem. Főleg hogy nincs miről. :) Hallgatom a CW adásokat, fordítja a Cwget, és keresem a neten a hívókat. Tök érdekes... De komolyan.

Aztán a különböző nyelvek adásai. Szinte hemzsegnek esténként.

Hamar megkedveltem a Kossuth rádiót, de ha közlekedem a lakásban, akkor sajnos nem hallom, vagy ha hallom, akkor az egész utca is azt hallja. A megoldás a táskarádió!

Gyorsan utánanézve eszembe jut a régi ruszki cucc, amit egyszer majdnem szétkaptam, de túl bonyolultnak láttam. És igen! Megvan a VEF 206! De alig szól. Gyors keresgélés, és fórumozás után megkaptam a tömör, de annál hasznosabb választ: Kiszáradt elkók (thx XANTI).

Hogy miért hasznos? Mert tömör! És feltételez elektronikai előképzettséget, de hiába. Igy utána kellett néznem mi az az elkó, mi van ha kiszárad, hol van ilyen a VEF-ben, hogy lehet cserélni, mire lehet cserélni, stb. Sose tanultam még ennyit két szóból. Boltba be, kérem a 6,3B-s (volt) kondit, nevetve mondják, hogy az rég nincs. :) Sebaj, kaptam ilyen kis madáreleség cuccokat, majd hazaérve sajátos módját választottam a hibakeresésnek. Tapogattam a nyákot, összevissza, madj egyszer csak hangosabb lett a gép! Látván mely kondi a ludas, rövidrezártam egy pillanatra, és lőn hangerő! Kicserélve a 9db elkót a VEF ismét visszanyerte régi hangját. Bár a sávváltóhoz még mindig böszmeség kell, de szinte mindent tud, amit a Realistic DX440-em, kivéve SSB. És ezresér dobálják vaterán... A legjobb világvevő, és a legnagyobb antenna. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.