Csak egy futó pillantás volt, mikor megláttam, de tudtam, hogy innentől közös a sorsunk!

Egy garázsban lapult, és csak egy kis szakadás csúfította a hangszóró ruháját, de ez volt a kis finom utalás a meglett korára.

Elkunyeráltam, megkaptam. Aki mer, nyer... Aki merít, nyerít? :)

Bekapcsoltam és ámultam! Micsoda kezelhetőség, mennyi állítási lehetőség. Nemám a rádiót tekergeted a polcon öcsém! Külön mechanika a Ferrit antenna forgatásához, külön tekerő a frekvencia finomhangolásához! Gyönyörű mély, ciripelő magas a kondenzátor hangszórókból! Varázslatos! Főleg a gyönyörű skálaüvege, valamint a tekintélyes kora és mérete! És imádom kapcsolgatni! :)

Ez maga, az Orion AR 612 Pacsirta. Mellesleg Benny Hill se volt kutya! A szupercsapatra nem emlékszem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.